Szerző: Antal Szilárd
Nincsen nekem
nem is kértem
nem is adtak volna
Identitást
megfelelést
erkölcsi megnyugvást
Feláldoztak
nem csak engem
el is felejtették
megkérdezni,
hogy vagy, kislány
mintha el se mentél
volna inkább
máshova csak
egy kicsivel messzebb
összevissza
utazgatni
el se keseredtél
hogy a haza
nem is haza
nem is volt az sosem
befogadó
elbocsátó
egyik-másik nekem
nem mozdulok
feláldozom
mindkét életemet
úgyis marad
itt is, ott is
egy-egy, aki engem
szeret, aztán
másnak mondja
gyere, babám, nyomjuk!
nincsen haza
nem is kértem
nem is adtak volna
itthon, otthon
emitt-amott
meg se fontolhatta
senki fia
senki lánya
el se búcsúztatta
nem is tudom
nem is értem
mit is kellett volna.