HELYBŐL BEAVATÓDSZ a felnőttek világába,
noha csak két évtized múlva jössz rá,
hogy megtörtént, volt egy papagájod,
a barátod, az első élő lény plüssállataid,
egy rongyossá szorongatott őzike és egy
betört orrú majom után, kalitkában,
nyilván az apádtól kaptad,
a holland lakásnak nevezett házban laktok
anyáddal, kis kert van hozzá, lapos, négyzet
alakú, négy család lakik benne, külön be-
járattal mindegyik, és a kis konyha mellett
nincs külön szoba, csak egy hatalmas méretű
nappali, a „szobád” befordított szekrénnyel
van elválasztva anyádétól,
a falakon futónövény, labirintusszerűen
behálózva a falakat, gombostűvel vezetve
és tartva az indákat, amit Rudi őserdőnek képzel,
és noha a válladon szeret legjobban ücsörögni,
csipkedni apródfrizurád hajvégeit,
időnként imád elveszni a futónövény-
dzsungelben,
bízol benne, a barátod, félelem nélkül
kiengeded a lakásban, néha leszakad vele
egy félfalnyi növény, amit megpróbálsz
ugyanúgy visszailleszteni a gombostűkre,
néha pedig jeleket hagy a leveleken,
rosszabb esetben a falon, amit a levelek ügyes
rendezésével lehet ideig-óráig álcázni,
egy nap anyád azt meséli, miután hazajöttél
az iskolából, hogy Rudi nincsen, a véletlenül
nyitva hagyott ablakon át inkább a szabadságot
választotta, hmmm!, három napig pityeregsz
a barátod után, titokban, de azért figyelsz, és
várod a folyton tárt ablakban, hátha feltűnik,
hisz tudod, biztos vagy benne, hogy végleg
biztosan nem menne el, legfeljebb kíváncsi
lehetett, azt megértenéd, bár sose próbálkozott
a nyitott ablakkal, amikor együtt voltatok,
miért pont most érdekelné az anyád által
magyarázott szabadság,
figyeled hát az ablakpárkányt, a közeli és
a távoli kopasz fák ágait, közelít az ősz,
a tél, izgulsz, mi lesz Rudival kint,
anyádat folyamatosan idegesíted,
nem érted, miért, persze mániákus vagy,
ha nem értesz valamit, nem nyugszol bele,
még évekkel később is felemlegeted, ha egy fa
tetejéről reszelős madárhangot hallasz,
amitől anyád rögtön baromi ideges lesz,
el is telik vagy két évtized legalább,
apádat látogatod épp, amikor belefutsz
egy gyerekkori ismerősbe, akinek rögtön
a papagáj jut eszébe rólad, hogy ő
milyen boldog volt, amikor anyád
nekik ajándékozta, mert mindig
nagyon irigyelte tőled, és milyen
sokáig élt még,
köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja,
mennem kell, bocs, üdv a felnőttek
birodalmában, indián testvérem,
dünnyögi már magában magának,
anyád rendesen megvezetett, sose
gyanakodtál rá, sose gyanakszol,
ilyen típus vagy.