a fejemben folyosók vannak
végtelenek és szürkék
tompa és meleg a fény
mind egyforma
ez megnyugtató
ha ki akarok jutni
elképzelek egy ajtót
a folyosók megszűnnek
az emberek kérdezgetik
jól vagyok-e
azt mondom elbambultam
nekik nincsenek folyosóik
labirintus egyetlen iránnyal
a falak egyre biztosabbak
néha meg tudom érinteni őket
hullámzik alattam a talaj
az arcok a falba olvadnak
a folyosón vagyok
nem akarok itt lenni
a képzelt ajtó nem nyílik.