Szerző: Révész Róbert: Napsugaras (Zenta, 2020.05.13.)
És szállunk, és landolunk
mind a szavak szárnyán,
hol fenn, hol lenn,
hol az égben, hol mások vállán.
Hol szeretnek, hol gyűlölnek,
hol tagadnak, hol leköpnek,
és mégis vagyunk és vagyunk
és leszünk és vagyunk
és élünk és eszünk
és szeretünk és halunk.
És megváltjuk a világot,
szavakkal, nevekkel,
és csöndben, ahogy vagyunk,
szobrot emelnek nekünk,
mi meg meghalunk.
A költészetért, mit művelünk,
elismerést nem kapunk,
csak tapsot,
egy keserű kávét
és alatta magunkat,
a fekete zaccot.