Évezredek óta a homokba süllyedve
Várod hogy valaki meghallja szavad
S hallgatod az embereket reménykedve
Megfejtik-e a titkot mely benned szunnyad
Gízában a Nílus völgyének szélén figyelsz
Te őrzöd a hatalmas gízai piramisokat
A keleti széllel együtt halkan énekelsz
Szemléled a távolban feltűnő alakokat
Te vagy Abu’l Hól a rettenet Atyja
Ókori Hórusz a világosság országában
Minden órában felnézel a napra
Elfedve mélyen a homok fogságában
Láttad a korzikai hadjáratát
Mikor meghódította Egyiptomot
S figyelted minden mozdulatát
Csendben lested a reggeli harmatot
Mondd el ó te nagy Szfinx
Oszd meg velünk bölcsességed
Te szemkápráztató éteri kincs
Mely egyszer talán hirtelen feléled