Erős-Bunyik Lili: Az összetartozás múzsája
Gion Nándornak
Feketébe keseredik a krisztusi pompa.
Üt az idő.
Fehér ruhát ad martalócokra.
Süllyedő táj –
égnek emelt karú nép a nádas.
Megadta magát? Nem! Pusztulása ellen lázad.
Állunk, beszakadt mögöttünk minden vészkijárat!
Szólíts hát szívünk mellé Virágos
Katonákat.
Magjainkat más tájakra szél menti:
megérni.
Mi veszhetünk – helyünkre ők fognak visszatérni