A vers kézirata a Kertész Imre Intézet tulajdona
Személyem a latban bármit ha nyom
fölveri kertedet gazul a gyom
tiszta hiányod füstölgő árnya
trágyaként zuhan a tájra
Közeledben kioltott tüzeket mérnek
hamut szórnak a félszeg szélnek
nagyokat ütnek alul az övön
cipő koppan a macskakövön
Száraz vére porlik a télnek
nyelveden immár alig beszélnek
magadat adtad egy romlott estér’
nem feledlek gyáva testvér
Ha kéne sem tudnék mást vallani
belém ivódott kábán valami
mégse higgyétek hogy győztetek
amíg élő költő van köztetek
(1988)