fecseg a felszín hallgat a mély – dehogyis úgy hallom recseg  

kerek egóval őszig még a disznótök is dűlőre jut

biceg a mindenség topán akár egy svájci doxa a létezés paradoxa „to pán to pán to pán!”  

hat hollókort megértem a tollam már fehér

Már mindent láttunk: tavaszt, mely nem fakasztott virágot, nyarat, amelyből hiányzott az érlelő hév, és őszt, mely termés híján embert kaszált. Végül ránk talált e tél, a legújabb telünk, s most egy kérdést ismételünk e rontás...

Mint üvegre felkent festmény, olyan ma reggel a világ: kontúrtalan, képlékeny, szélein lecsordul, a végtelenbe csöppen. Lelkemre is két ámbraszín, pirinyó folt, nehogy feledjem, nem belőlem sarjad, s nem tőlem függ a Minden, s hogy jó lenne...

háromkirályok Újvidéken   a buszmegálló sárga fényei fölött aznap éjjel fényes csóva járt aranyszép csillagpár égett a bíborszín brokát Mozsor felől jött Gáspár Menyhárt Boldizsár tömjénnel mirhával rakottan hódolt az...