A varjak nem tudják ha tudják nem károgják hogy karácsony van s ha sejtik mégis oly ünnepélyesen röpdösnek/szálldosnak Betlehem mezején fenyőágról bokorágra a dércsipkés erdő- széleken hogy szárny- csapásaikkal meg ne zavarják a kisded...

felhők csuhája rojtosan foszlik, pőrén didereg a tó             *   fűpaplan alatt szunnyad a domb – madár füttyére ébred             *   tompa tamtamok ősi ritmust követnek odakinn esik             *...

apró cseppekkel, akár a könny, csordul ki a tejesköcsög              *   villanydrót-hárfán játszik a szél, madarak kottázzák ringva             *   kővé dermesztett holdbéli táj – keretbe foglalt képzelet...

a köldök tiszta tengerszemében csillan az ormok árnya               *   aranyba hajló dűnék egymásutánja útban a csókig             *   napernyő alatt hófehér, pőre vállak ízük karamell        ...

pohárnyi jég közt cseppenként hígulhat fel a narancs vére             *   magva majdani életet ringat – rejti avartakaró             *   édes ikerpár köpenyük rőtbe hajló pólyájuk szirom             *...

egyes illatok visszahozzák mindazt, amit a kaszálótól kaptam, alaposan szétnéztem, hacsak lehetett. ilyenkor látni véltem kevesek szeme világát, enyém volt itt minden! figyeltem a nap táncát a horizonton elhaladó madársereg felett: valóságos...

Testek (h)arca A seolba tart Élő jóslat a halál Az ember nem tudja Megköszönni az állat Háláját A növények meghajolnak Az állati éhség előtt A természet tudja Magát türtőztetni Az élet érdekében Az ember tétlen Az elmúlással szemben...

A tudás fájáról étkezem, egyre gyöngébb a két kezem. Nem értem. Hisz azt mondták, jó lesz, ha ezt teszem. És mégsem. Az emberek végtelen bűnének súlya nyomja lelkem. Hatalmas üresség tátong most szívemben, s betölteni mivel nem tudom....

kilenclyukú híd szél tépte lapulevél zöld vízidió