hogy a kereső által felkínált életek közül pont erre kattintottál ne bánd barátom a szerencse vezette az egeredet (tévútra)   a szíveken régebben nem ez a párnahuzat volt valaki kicserélte őket amíg aludtál és most már tudod ha...

Nem tudok semmit se rólad, csak azt, hogy már harminckét éve nézzük egymást szótlanul e két szolid, vetetlen ágyon, s kint a fűzfa holdezüstben ég.    Napok-éjek nyelik egymást, évszakoknak tüze gyengül, mindennek megromlik...

Ki gondolta, az utolsó év, ezerkilencszázkilencvenkilenc van, mégis itt a kikelet, trillázó madarak szállnak és repülők ugatnak a fejünk felett.   Süket kutyám az utolsó tavasz szavára hegyezi a fülét; hallja, hogy a hallóknak a sötét...

Őszutó volt hideg télelő a régi piacon forgolódtam váratlanul egy cigányasszony szólított meg pénzt kért forralt borra megveszi az Isten hidege – panaszkodott: s mert adakozó kedvemben voltam (mint megannyiszor) némi aprót nyújtottam át...

nem tetszik a Hold vagy annak távoli világa, mégis éjnek évadján neki szól lelkem imája, miért fohászkodik épp, ki tudja? mindent szeret, ami szép, a szavakat meg nem unja, szeretem, ha csodálnak, s ezt ő is tudja.  

ész csörög, lélek fájdul, szív köhög, személy kábul. csend zümmög, csont rándul, könny csöpög, harsona lezárul, ember nyüzsög. kéz érintése elárul, s érzelmek jósa kirándul.